Zsidó Múzeum Magazinja 181​ ​IMA Az ima a judaizmusban kicsit mást jelent mint a kereszténységben. Minden ilyen kijelentést óvatosan kell kezelni, mert „az” ima „a” kereszténység kétezer éve alatt, számos irányzatában, számos kontinensen, számos helyi hagyományba ágyazódva meglehetősen különböző dolgokat jelent, akárcsak a zsidók között. De az ilyenfajta kijelentések, ha nem vesszük őket túl komolyan, valamit mégis segítenek megérteni egyik vagy másik hagyományból. Szóval az ima kicsit mást jelent a judaizmusban mint a kereszténységben. Az ima a judaizmus számára Istennel szembeni kötelességünk gyakorlása. Az, ahogy mi, részben már szekularizált keresztény kultúrák lakói képzeljük, inkább a "lélek kiáradása", kérés, szólítás, ha tetszik: igénybejelentés. A rabbinikus zsidóság, az a vallásgyakorlat, amelyet a Második Szentély idején, a nyugati időszámítás előtti és utáni századokban fellépő és a Szentély pusztulása után egyeduralkodóvá váló rabbik elitje alakított ki máig hatóan, nem akkor fordul az imához, amikor nekünk van valami mondandónk Istenhez, hanem akkor, amikor az a feladatunk, hogy magasztaljuk őt, minden hétköznap háromszor. Az ima rendje jórészt kötött, előre szabályozott, idejét és tartalmát tekintve egyaránt, ezért kevés spontaneitást enged. A hétköznapi imakönyv neve Sziddur, ez a név a rend jelentéssel van kapcsolatban, a sziddur: imarend. Az ünnepi imakönyv neve máhzor, a visszatérés szavából jön, a ciklikus visszatérések rendjére utal, az évente ismétlődő ünnepek rögzített rendjére. Mózes a nővéréért, Mirjámért imádkozik, amikor beteg lesz, Hanna, Sámuel édesanyja azért, hogy gyereke lehessen. Ezek az imák beleépültek a rabbinikus imarendbe, Hannáé úgy, hogy a főimát az ő imáját követve mondjuk el félhangosan. Akik spontán imádkoznak, azok jellemzően nők. Alighanem azért is, mert ők, egyéb teendőik miatt a rendszeres napi imádkozás időben rögzített kötelezettsége alól nagyrészt felmentést kaptak a rabbinikus hagyomány szerint. Nekik az ima elsősorban nem kötelesség, hanem személyes igény lehetett. A Hét műtárgya: Földes Lenke: Imádkozó Földes Lenke: Imádkozó →​​​​​​​ ​ Ez a szobor alig különböztethető meg a szobrok „előtti” kőtömbből, az imádkozó nő tényleg egy tömbből faragott figura, önmagába zárt, keze nem lendül az ég felé, lezárja a testet, ahogy a nő imára kulcsolja maga előtt, mintha a ruháját fogná vele össze. Arcvonásai alig vannak már, csak a fájdalom, a kétségbeesés és a kétségbeesésen túli bizalom vésődik rá erre az alig-arcra. Úgy nyílik ki az imában, hogy önmagára zárul, talán nem hisz, már nem hisz, de még imádkozik. Ilyen lehetett a meddő Hanna imája, aki úgy érezte, nem tudja folytatni, továbbadni az életet, a meddő Sáráé, Rebekáé, Ráhelé. Szinte minden ősanya úgy érezhette, önmagára zárul az élete, nem lesz folytatása. Gyermekeik megszületése, az ígéret teljesülése meddőségük miatt több is lett biológiai folyamatnál, csoda, az imádkozás ajándéka, éppen úgy mint Sámson születése névtelen édesanyja méhéből. Mózes nővére iránti aggodalma mellett a meddőség fájdalma tanította meg imádkozni Izrael népét, ez az önmagába zárt fájdalom néz ránk az üres szemekből Földes Lenke szobrán. Kiállításunk a zsidó imáról Mily szépek a te sátraid ...  Az Amida ima áldásai tárgyakkal és magyarázatokkal....  Read More Megnyílt: Izraeli Nemzeti Könyvtár A háború árnyékában és a jelenlegi nehéz helyzet ellenére a jeruzsálemi kormányzati negyedben található új Izraeli Nemzeti Könyvtár 2023. október 29-én megnyitotta kapuit az olvasók, a tudósok és a nagyközönség előtt. Évekig tartó tervezés és várakozás után végre megnyílt az új könyvtár, az ünneplés helyett csendes, szerény módon. A könyvtár a gyönyörű új épületben és online felületein is Izrael egész népéhez hasonlóan kifejezi szolidaritását a gyászolókkal, a túszul ejtettekkel és a hadsereggel. Ima háború idején A könyvtári informális oktatási tartalmaik között, a jelenlegi háborús helyzet megértését és feldolgozását támogató dokumentumok között idéznek egy olyan imát, ami a mi gyűjteményünkben is megvan: Chatam Szófer: Ima háború idején →​​​​​​​ "És hogy mindenkinek kioszthassák a zsinagógában, idén, 1914-ben, Menáchem Av havában újra kinyomtatták. (...) Legyen a Te akaratod, a mi Istenünk és őseink Istene, hogy legyőzd és leigázd minden ellenségünket és földünk ellenségeit, akik el akarnak pusztítani minket. És királyunknak, az igaz, nagyon hatalmas és a békének támogatójának I. Ferenc Józsefnek és szövetségesének, a nagyszerű II. Vilmos császárnak, Askenáz királyának, Isten adjon bölcsességet és helyes tanácsot a szívükbe testvéreink, Izrael gyermekeinek javára és a föld minden népének javára. És ments meg minket a háborútól. Segíts meg minket, Istenünk, Megváltónk, neved tiszteletére, és bocsásd meg bűneinket, a Te nevedért, ámen és ámen. Legyen elfogadható előtted szám szava és szívem morgása, Uram, Sziklám és Megváltóm." Ezt a rövid imát eredetileg 1809-ben, a pozsonyi csata idején írta Schreiber Mózes (Hátám Szófer) pozsonyi rabbi. Több mint egy évszázaddal később, az I. világháború kitörése után újra kinyomtatták. Az ima szépen példázza a magyarországi zsidók kettős identitását: imádkoztak a zsidó nép jólétéért, de "földünk", azaz Magyarország ellenségeinek legyőzéséért is. Az imát az 1914-es eseményekhez igazították az aktuális uralkodók nevének hozzáadásával: I. Ferenc József császár, az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója és szövetségese, II. Vilmos. Az első világháború folyamán mégegyszer kinyomtatták, akkor már a háborúban szövetséges Mehmed szultánt, az utolsó oszmán uralkodót is említették benne. A szolidaritás eszméjének átadása fontos feladata a gyűjteménynek: iskolások, de akár felnőttek is kifejezhetik ezt a katonáknak küldött levelekkel, rajzokkal. A programhoz az alábbi képen elérhető linken csatlakozhatnak: Jahrzeit: Herz-Pollák Borbála Hírlevelünk küldésének napján, Hesván hónap 19-én van a halálozási évfordulója (Jahrzeitja) Herz Pollák Borbálának. 1867. novemberében hunyt el, s végrendeletében tízezer forintot hagyott egy felállítandó leányárvaház létesítése céljára. Nagy szükség volt erre, hiszen a gyorsan fejlődő pesti zsidóság ekkor még jobbára elsőgenerációs Pestre települők közössége volt. Az özvegyek, árvák és elesettek segítése itt különösen fontos volt, és a jobbára távol élő rokonság helyett ezeket a feladatokat a közösségnek kellett vállalnia. Az 1866-ban megalapított Pesti Izraelita Nőegylet árvaházat, idős nők menhelyét, népkonyhát tartott fenn, s számtalan segélyalapítvány jövedelmével segíthette a rászorulókat. Legfontosabb és legsürgetőbb az árvák ellátása volt, ezért elsőként a 12 kislány befogadására alkalmas árvaházat nyitották meg abban a Kertész utcai épületben, melyet Herz Pollák Borbála hagyatékából vásároltak. Jahrzeit: Schönberger Armand Schönberger Armand: Önarckép →​​​​​​​ ​ Ugyancsak ma, Hesván 19-én van a halálozási évfordulója az 1974. november 4-én elhunyt festőművésznek, Schönberger Armandnak. Gazdag életművének jelentős része került gyűjteményünkbe: ezeket az alábbi linken nézegethetik: Schönberger Armand művei Programajánló: Tanuljunk együtt! A Bálint ház egész napos együtt-tanulásának folyamatosan frissülő programja a képre kattintva elérhető. Tanuljunk az áldozatok emlékére és közösségünk épülésére! TÁMOGATÁS Mutassuk meg együtt, hogy Izrael számíthat ránk a bajban! Nagyon fontos, hogy lehetőségei szerint mindenki segítsen! Fogjunk össze, és adakozzunk a harcban álló Izrael népének, testvéreinknek, minden embernek, aki a rettenetes brutalitással elkövetett kegyetlenkedés során elveszítette családtagjait, értékeit, akiknek otthonait feldúlták az embertelen terroristák. Fogjunk össze és segítsünk, mert ne feledjük: ősi hitünk egyik alappillére az elesettek megsegítése! TÁMOGATOM Címlapképünk: Korban Minha imakönyv Korban Minha imakönyv, Sulzbach, 1793 →​ ​ Ez a női imakönyv, amelyben „a női kötelességekhez köthető áldások is szerepelnek”, kijelölik a nők helyét és szerepét a zsidó életében, a családban, a háztartásban, közösségben. A könyv mint jegyajándék egyúttal elvárások, házassági elvárások megfogalmazása is volt. Szerepminták továbbadása, megerősítése, férfinak és nőnek egyaránt. Zsidó nők nemzedékei számára a zsidó műveltség elsőszámú, legtöbbet forgatott, legjobban ismert forrása az imakönyv volt. A Korban Minha napjainkig számos kiadásban megjelent, a gyűjteményünkben lévő a 18. századi héber nyomdászat egyik központjából, Sulzbachból való. ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌