A karantén időszaka   ̶  most, hogy már elhagyhatjuk szűkebb otthonunkat   ̶   jó alkalom arra, hogy felfedezzük a közvetlen szomszédságunkban megtalálható zsidó kulturális örökséget. Most három olyan  ̶  ismert és kevésbé ismert   ̶   sétaútvonalat szeretnénk ajánlani, amelyek könnyen megközelíthetőek, és csodálatos épületeket nézhetünk meg, környékeket járhatunk be, ha egy hétvégi kirándulás során nem szeretnénk elhagyni Budapest határát. Mindhárom séta kapcsolódik a múzeumhoz, de hogy hogyan, az kiderül az alábbi kis ajánlóból!

A rákospalotai Villasor és az Újpesti zsinagóga

Nevével ellentétben Újpest kertvárosában található, de nem volt ez mindig így. Az egykor a Károlyiak tulajdonában álló rákospalotai erdő déli részét parcelláztatta fel Károlyi István gróf, ahova Pest és Újpest nagypolgári családjai építették fel a villáikat. A polgárosodás és a kiegyezést követő emancipáció következtében a zsidó lakosság is egyre meghatározóbbá vált az ország kulturális és társadalmi életében, így nem meglepő, hogy Perlmutter Izsák, az akkoriban már ismert festő is a pezsgő villasoron vásárolt magának házat. Perlmutter Izsák Budapesten született tehetős, művészetkedvelő, nagypolgári zsidó családban. Apai nagyapja, Perlmutter Jakab több bérház tulajdonosa is volt, többek között a kőbányai sörházat tőle vette meg Dreher Antal 1862-ben. A festő hosszú külföldi tartózkodása után 1904-ben hazatelepült, 1908-ban költözött Rákospalotára feleségével és fogadott lányával. (Perlmutter Izsák 1932-ben halt meg, végrendeletében festményeit, villáját, valamint az Andrássy út 60. szám alatti bérpalotáját a zsidó múzeumra hagyta.)

Perlmutter Izsák: A festő rákospalotai otthona​ 

A festő villája, amit több festményén is megörökített a Vécsey Károly utca 98-as szám alatt állt, azonban a rendszerváltás után egy befektetői csoport megvásárolta az addigra már sokszorosan átépített, leromlott állapotú épület, és lebontatta azt. A telek azóta is üres, csak a kovácsolt vaskapu és a kerítés oszlopai emlékeztetnek egykori lakójára. 

A szintén a villasoron található Éber Passuth-villa (Vécsey Károly utca 100., Passuth László író egykori otthona), a Perlmutter-villával ellentétben az utóbbi években teljes felújításon esett át, ahogy az egy óvodának helyet adó Varga Ferenc állatorvos villája is jó állapotban várja az errefelé sétálókat, több más értékes építészeti emlék társaságában.

Az Újpesti zsinagóga

A rákospaloti Villasortól nem messze található az 1886-ra felépült zsinagóga, amelyet valószínűleg a többek között a debreceni és a marosvásárhelyi zsinagógákat is jegyző Jakob Gartner tervezte. Az akkor még önálló Újpest egyik első reprezentatív középületeként előfutára volt az egyre inkább polgárosodó város kulturális kibontakozásának. A település növekedésével az izraelita népesség lélekszáma is nőtt, ezért az épületet 1909-ben Baumhorn Lipót (sok másik mellett a Páva utcai és a Szegedi zsinagóga építésze) tervei alapján bővítették ki.

Bán Kiss Edit 1947-48-ban készítette el az újpesti zsinagóga külső falára négy részből álló, holokausztra emlékező reliefet, erről egy fotót is őriz a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteménye. Az emlékmű a zsinagóga József Attila utcai oldalán található. A négy, egyenként 280 x 80 cm nagyságú mészkő dombormű a deportálást, a munkaszolgálatot, az auschwitzi menetet, és a gettó felszabadítását ábrázolja.
Bán Kiss Edit Budapesten született 1905-ben, 1924-ben beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. 1944 novemberében gyalogmenetben Ostmarkba hajtották, majd Ravensbrückbe deportálták. Öngyilkosságot kísérelt meg, de barátnője, Bartha Ágnes megmentette az életét. 1944 decemberétől a Daimler - Benz Művekben dolgoztatták. A felszabadulás után pár hónappal kiállítása nyílt a lágerről készült rajzaiból Budapesten, a Bibliothéca Officinában.  A Magyar Zsidó Múzeum gyűjteményében is megtalálható, Deportáció című, a ravensbrücki női tábort ábrázoló guache-sorozatának lapjai gyerekrajzszerű, szinte képregényes formában mesélik el, „játsszák újra”, dolgozzák fel a lágerben történteket.

Schöntheil Richárd és Kőbánya

Ahogy Perlmutter Izsák polgárosodó Rákospalotán/Újpesten találta meg otthonát, úgy kortársa, az Schöntheil Richárd a szintén átalakulóban lévő Kőbányán, ahol nem lebecsülendő nyomot is hagyott maga után. A soknemzetiségű, főleg iparáról és kereskedelméről ismert Kőbányán szintén a kiegyezés után kezdett kialakulni egy egyre szélesebb polgári réteg, ami már lakókörnyezetével szembeni igényességében sem maradt el a belváros lakóitól. A fiatal építész, Schöntheil Richárd legalább tucatnyi, főleg szecessziós stílusban tervezett épülettel írta be magát a kerület történetébe. Ezek közül mind méretével, mind díszítései mennyiségével és minőségével kimagaslik az egykori Kőbányai zsinagóga (Cserkesz utca 7-9.) épülete, valamint a Martinovics tér 4/a szám alatt található Schöntheil-ház. 

A bérház nem pusztán a Schöntheil-életmű egyik kiemelkedő épülete, de felső két szintjén rendezte be lakását és irodáját is az építész. A Kőbánya alsó vasútállomás környékén található utcákban több villa és polgári ház is Schöntheil tervei alapján épült, többek között, de nem kizárólag a kerület zsidó polgárainak megrendelésére.

Az első világháborús vereség és a Horthy-korszak azonban gyökeresen átformálták az egykor nyitott, felvilágosult kerület társadalmát és légkörét, így Schöntheil Richárd is Budára tette át székhelyét. Az építész a költözés után soha többet nem tervezett, csak építési vállalkozóként maradt jelen az iparban. Még a nyilasterror kirobbanása előtt halt meg szívelégtelenségben Kék Golyó utcai lakásában, fia, a szintén építész Simó Gábor azonban már a holokauszt áldozata lett.

Harmadik sétatippünk a Napraforgó utcai kísérleti lakótelep a Pasaréti tér közvetlen szomszédságában

A lakótelep kifejezés a legtöbbeknek a szocialista várostervezés sokszor óriási területen létrehozott, gyakran jelentős építészeti örökség megsemmisülésével járó, a városszövetbe nehezen illeszkedő beruházásait juttatja eszébe. A kísérleti lakótelep azonban pontosan az ellentéte az egy kaptafára felhúzott, házgyári épületeknek. Az ilyen építészeti kísérletek célja, hogy a pályázaton résztvevő, nem ritkán neves építészek a tervezési kiírásnak megfelelve adjanak különböző megoldásokat egy adott urbanisztikai kérdésre. Később ezeket az úgynevezett típusterveket használhatták fel nagyobb léptékű, változatos városrendezési projektek keretében. A Napraforgó utca esetében az 1931-es kísérlet azt szerette volna kideríteni, hogy lehet-e száz négyszögöles, tehát meglehetősen kicsi telekre teljes értékű, kerttel rendelkező családi házat tervezni. A közelgő háború és a konzervatív állami befektetők azonban meghiúsították, hogy egész lakónegyed jöjjön létre a kiválasztott tervek alapján, így a lakótelep a két világháború közötti progresszív építészet egyedülálló, különleges mementója maradhatott csupán.

Az alkotók között nagy számban képviseltették magukat zsidó építészek is (Kozma Lajos, Wellisch Andor, Quittner Ervin, Hegedűs Ármin, Böhm Henrik, Ligeti Pál, Tauszig Béla, Róth Zsigmond, Fischer József, Barát Béla, Novák Ede), akik közül kiemelnénk az egykori olimpiai bajnok Hajós Alfrédot vagy a Dohány utcai zsinagógához tartozó Hősök templomát is jegyző Vágó Lászlót.

Az egyes házakról és az építészekről bővebben itt lehet olvasni: http://napraforgoutca.hu/

Mit is jelent ma Magyarországon a zsidó kultúra? Kik a meghatározó szereplői? Milyen témák és stratégia mentén szerveződnek a kulturális események és milyen tényezők befolyásolják az ezzel kapcsolatos döntéseket? Kinek szólnak és kinek nem? Ezeket a kérdéseket vizsgálta meg a Marom Zsidó Kultúra 2028 elnevezésű projektje keretében egy átfogó szociológiai kutatás Wizner Balázs szociológus vezetésével. A május 21-én tartott zoom-konferencián bemutatásra kerültek a kutatás legfontosabb eredményei és beszélgettünk arról, hogy mi következik mindebből. Résztvevők: Borgula András, rendező a Gólem színház alapítója, Fritz Zsuzsanna, a JCC Budapest - Bálint Ház ház igazgatója, Papp Richárd, kulturális antropológus, habilitált egyetemi docens, ELTE TáTK, Toronyi Zsuzsanna, muzeológus, a Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója, Moderátor: Borbás Gergő, impró színész és tréner, az Itt és Most Színház és Közösségi Tér művészeti vezetője. 

Mit jelent, kinek mit jelent, értelmes-e egyáltalán kortárs magyar zsidó kultúráról beszélni, több-e, más-e ez, mint hagyományőrzés? Jó lenne, ha több lenne.

Budapest kultúrája, egy elképesztő tempóban fejlődő magyar nagyváros kultúrája 120-130 éve – számos antiszemita és számos zsidó szerint is – sok tekintetben zsidó, zsidós, részben zsidós, zsidó ihletésű magas és tömegkultúra volt, bár nehéz lett volna megmondani, hogy pontosan mi a zsidó például a kabaréban. Mi maradt mégis mindebből 1945 után, mi maradt mára? Lehet-e, kell-e, hogy kell vagy lehet kortárs magyar zsidó kultúráról beszélni, milyen terei, milyen szereplői vannak a zsidó kulturális életnek, mi mozgatja őket, kihez és mit beszélnek? 

A Marom Klub Egyesület Zsidó Kultúra (ZSK) 2028 projektje azzal a céllal indult 2018-ban, hogy közös platformot alakítson ki a zsidósággal foglalkozó alkotók számára közös munkával, célokkal, működési formákkal (a N6N7, később N8N9 néven futó fesztivál helyett). Az alapötlet szerint a magyar kortárs zsidó kultúra pozicionálását ösztönző progresszív művészeti műhelyhálózatot szeretnének kialakítani és hosszútávon fenntartható kulturális eseménysorozatokat szervezni. Olyan generatív projektek létrehozására törekszenek, melyek nem „öncélú” műalkotások, hanem közösségszervező erejük van. A részvételi projekt lényege az interakció: a művész(csoport) és a közönség is részt vesz egy folyamatban. A workshopok mellett mentorprogramok létrehozását, fesztiválok, előadások és kiállítások szervezését tervezik.

A Budapesten 1945 előtt virágzó zsidó művészeti, kulturális és szociális élet lebeg példaként a szemük előtt; az azóta keletkezett hiányt szeretnék betölteni, mely a zsidóság múltját és jelenét értelmezné, ábrázolná, gondolatébresztő kérdéseket generálna. Noha itt él Közép-Európa legnagyobb zsidó közössége, mégis: véleményük szerint a művészeti és közösségi projektek színvonala egyenetlen.

A ZSK 2028 projekt utópisztikus, jelenleg folyamatként definiálható, érlelődő, közös gondolkodásra épülő, párbeszéd- és részvétel alapú kezdeményezés, 2028-ra várják a projekt beérését: ehhez invitálnak művészeket, résztvevőként a közös gondolkodásra. A szkeccs állapotban létező projekt a keretek körvonalazását, a támogatói struktúra feltérképezését végzi, és szeretnék megtalálni azokat a művészeket, akiknek segíteni tudnának.

A szellemi műhelyhálózat öndefiníciója sem egyszerű: hiszen létezik-e jól körülhatárolható zsidó kulturális közeg és zsidó kortárs művészet? Ráadásul itt a hagyomány és progresszió kényes tengelye: hogyan lehet friss, reflexív, kritikus, nyitott szemlélettel újat alkotni és átmenteni valamit a hagyományból? A megvalósíthatóságot eldönti az idő: pályázati úton próbálkoznak, és ők is terveznek pályázatokat kiírni.

A Marom segítségével folytatta le Wizner Balázs szociológus a magyar – jellemzően budapesti – zsidó kulturális tér, közeg szereplőinek „attitűdvizsgálatát”, azt, mennyire zárt vagy nyitott a zsidó kultúra-értelmezésük, milyen zsidó kulturális identitás-ajánlatok fogalmazódtak meg a közösségben, melyik nemzedék számára mit jelent a zsidó kulturális identitás, nemzedéki vagy más különbségek tagolják-e ebből a szempontból a közösséget. A tanulmány fontos kérdése, mennyire kreatív, mennyire értékőrző a pesti zsidó kultúra, milyenek a forrásai, mennyire dominálnak a nagy vallási szervezetek a források elosztásánál, milyenek lennének a nagy vallási és a kisebb-mozgékonyabb kulturális szervezetek közötti együttműködés ideális formái. Milyen szerepet tölt be a magyar kulturális identitásban Izrael?

Ezek a kérdések talán a legfontosabbak a magyar zsidó jövőt illetően, érdemes tisztán látnunk, ha nem is mindig problémátlan az, ami ilyenkor a szemünk elé kerül, érdemes alaposan átolvasni Wizner Balázs nemsokára nyilvánossá váló tanulmányát.

A Zsidó Múzeum alapítása (1909) óta gyűjti a zsidó élet tárgyi emlékeit és dokumentumait. Ez a munka természetesen most is feladatunk, és különlegesen fontos kötelességünknek érezzük, hogy a mostani járvány közösségünkre gyakorolt hatásainak emlékeit is megőrizzük. Gyűjteményünkben várjuk a karanténtárgyakat, online széderek, közös imádkozások rögzített és megőrzött felvételeit, naplókat, bármit, ami a jövő generációk számára hitelesen felidézhetővé teszi ezt a korszakot. 

A jövőnek szánt palackpostákat a [email protected]​ emailcímen várjuk!