Zsidó Múzeum ​ Magazinja #227 Árvíz A héten Közép-Európa jelentős részét a hatalmas esőzések miatti árvizek foglalkoztatják. Zsidó közösségeinknek bőségesen van tapasztalata az árvizekről: egyik legrégibb ilyen történet Noé bárkája, de a közelebbi múltból is vannak - immáron akár múzeumi - emlékei a nagy vizeknek. Ezekben a történetekben nem csak a rémisztően sok, emberéletet, épületet, városrészt pusztító vízre emlékezünk, hanem a pusztítás nyomában járó összefogásról, szolidaritásról, újjáépülő városokról és újjászervezett közösségekről is tanulhatunk. ​Ezekből válogattunk e heti hírlevelünkbe. “Elhatalmasodott a síkság folyója távol onnan, ahol mint ér eredett: átlábolni nem lehet, Rombadűlnek a házak, minden emberi romlásnál pusztulóbban, földönfutókká lesznek a lakók. Rombadűlnek, a szent nyelv betűi szerint 40: negyven éve ma, hogy elhatalmasodott a síkság folyója, a Tisza, messze Máramaros hegyeitől, ahol ered, és széttépve gátjait elnyelte az Alföld síkjának tetemes részét és benne városunkat. Földönfutóvá lett a város lakossága, menekült szerteszét. Azután hazaszállingott, szétnézni, lehet-e· a romok közé települni. De öt hónapig A Tiszának megsárgult ezüstje még duzzadozva köztük háborog. Tükrén rabolt zsákmánya fut suhogva: nád, deszka, házfödél, zsúp, szénaboglya. Sok idő negyven esztendő. Közületek soknak még szülei sem éltek akkor. De akik éltek és átélték az árvíz éjszakáját, ma is rettegve gondolnak a házak recsegő pusztulására, a vésszel küzdők jajveszékelésére, nem tudják ma sem megrendülés nélkül hallgatni március 12-ének éjféli harangzúgását.” Löw Immánuel emlékbeszéde a szegedi árvíz 40 éves évfordulóján, 1929-ben. Forrás: Magyar Zsidó Levéltár A nagy árvíz Pesten, 1838-ban 1838 március 13 és 18 között hatalmas pusztítást végzett Pest-Budán a Duna jeges áradása. Tetőzéskor a Terézváros alacsonyabban fekvő részeit két méternél is magasabb víz borította. Az árvíz a pesti oldalon összesen 2281 házat pusztított el, további 827 súlyosan megrongálódott, és csupán 1146 maradt épen. Az árvíz miatt 50-60 ezren hajléktalanná váltak, és mintegy 22 ezren mindenüket elveszítették. Az árvíz súlyos csapást mért a kereskedőkre is, ugyanis a március 19-re meghirdetett József napi országos vásár elmaradt, a felhalmozott áru jelentős része tönkrement a vízben, ami a tőkehiányos kereskedőknek súlyos veszteséget jelentett. Árvíz Szegeden, 1879-ben 145 évvel ezelőtt, 1879 március 12-én tetőzött Magyarország egyik legnagyobb hatást keltő árvize. Aznap a Tisza kilépett a medréből és elöntötte a várost; 151 emberéletet követelt, és 5458 házból csak 265 maradt ép Szegeden. A katasztrófa emlékét őrzi Szeged városszerkezete és sok más emlékmű mellett a régi szegedi zsinagóga falán látható árvízszintet jelző tábla is: “a vízözön emlékéül, ami elöntötte az egész városunkat, 5639 Ádár 5-e estéjén, és a víz elérte a tóraszekrény alját” A közelmúltban levéltárunk gyűjteményébe került a szegedi közösség árvízzel kapcsolatos levelezése, mely elsőrangú forrása az eseményeknek és a tragédia hatásának. A gyűjtemény 74 tételből áll, ennek egy része az újjáépítés során a Szegedi Izraelita Hitközségnek kiállított számlák, melyek rávilágítanak az újjáépítés, helyreállítás volumenére. A gyűjtemény másik része a zsidó jótékonyság, a hittestvéri együttérzés ékes példáját nyújtja: Európa minden pontjáról érkeztek segélyt nyújtó, támogató levelek a szegediekhez. Vannak köztük Ungvárról, Bukarestből, Berlinből, Bécsből, Odesszából küldött levelek; íróik adakozásról, segélyakciókról számolnak be, melyekkel a világ számos pontján élők támogatták az árvízkárosult szegedi zsidókat. Az iratok a fondjegyzékünkben ​ A hét műtárgya: elázott dokumentum Múzeumban az árvíz sajnos nem csak témaként tud jelen lenni, hanem műtárgyakra veszélyes pusztításként is. Ráadásul nemcsak aktuális veszélyként, hanem a tárggyal együtt kapott történelmi rétegként is. 1847. január 13-án az egész országot megrázta a "legmagyarabb Habsburg" József nádor halála. A nádor betegségével és halálával kapcsolatos írásokból arannyal nyomott bársony kötésű díszalbumokat készítettek, melyekből egy példány a szegedi rabbi, Löw Lipót tulajdonába került. Harminckét évvel később, a nagy szegedi árvízben az album némiképp megrongálódott: lapjai megáztak és a nádor címerén némiképp elfolyt a festék. Több mint fél évszázaddal az árvíz után, 1932 januárjában Löw Lipót fia, az akkor már 78 éves szegedi rabbi, Löw Immánuel ajándékozta gyűjteményünknek az árvíz áztatta albumot ezzel a megjegyzéssel: "Löw Lipót példánya a szegedi árvíz által kissé megrongálva, néném özv. Breitner Sámuelné Löw Rebeka hagyatékából küldöm a pesti Zsidó Múzeumnak, mert Schwab Löw pesti főrabbi emlékbeszéde is benne van az emlékkönyvben. Szeged, 1932. január 4. Löw Immánuel" A kis díszalbum így már együtt őrzi József nádor, a szegedi árvíz, és a híres szegedi Löw-dinasztia emlékét. Gyászemlék album József nádor halálakor →​​​​ ​ Vendégtárgy: árvízi kehely (fényképen) Árvízi kehely fényképe → ​ Az Evangélikus Országos Múzeum állandó kiállításában szerepel egy kehely, melynek palástján finoman megmunkált árvízi jelenetet láthatunk. A Deák téri evangélikus templom és parókia körül a téren fenyegető hullámokat vet a víz. A különböző módokon menekülő emberek az ajtó felé igyekeznek. Az ajtón épp egy batyut cipelő férfi lép be. A felső perem alatt bibliai idézet áll héberül: „…erőssége a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban…” (Jesája 25,4). A kehely története a német nyelvű, vésett feliratok alapján nyilvánvaló. Az egyik mezőben az adományozó szöveg olvasható, németül: „Lőwy Herman, egy hálás izraelita, keresztyén testvérének, a nagytiszteletű Lang Mihály úrnak, 1838 szerencsétlen árvízi napjaiban a szenvedő emberiség számára ajándékozott jótetteiért”. Ez alatt újabb német nyelvű szöveg olvasható 1840-ből, amelyben Lang Mihály továbbajándékozza a kelyhet: „drága gyülekezetének amelynek pesti temploma az 1838-as nagy árvíz alatt sok szerencsétlen keresztyénnek és izraelitának barátságos és biztos menedéke volt.” A kelyhet tehát a szövegek ismeretében "köszönet-tárgynak", ajándéknak készíttették eredetileg, a múzeumban pedig nem csak a Deák téri evangélikus templom egy korai ábrázolását, szép ötvöstárgyat állathatnak ki vele, hanem a felebaráti szeretet már említett gyakorlatát is. Ugyanezért a Zsidó Múzeum is büszkén tartotta nyilván a tárgy emlékét, ennek köszönhetjük, hogy az 1930-as évek óta őrizzük a fényképét. A kehely az Evangélikus Múzeumban Kitekintő: Krnov-i zsinagóga Krnov a cseh-lengyel határon, az Opava és az Opavice folyók összefolyásánál épült fel. A városban áll a régió egyetlen eredeti formájában fennmaradt zsinagógája, melyet ma elsősorban koncertteremként és kulturális események helyszíneként használnak. A fenti képet még hétfőn tették közzé: a zsinagógát elöntötte az árvíz. További képek a zsinagóga facebook oldalán ​. Címlapképünk: Emlékima részlete Gyászima a miskolci árvízben elhunytak emlékére, 1878 →​ ​ A magyar történelem legtöbb halálos áldozatot követelő árvize 1878. augusztus 31-én volt, amikor a Szinva patak elöntötte Miskolcot. Az áldozatok emlékére írt Él mole rachamim ima árvízi jelenetekkel díszített lapon 1972-ben került a gyűjteményünkbe. Hírlevelünk küldésének napja: Elul 17. Korábbi hírleveleink ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌