Hol dolgoztál korábban? Hogyan kerültél a levéltárba önkéntesnek és milyen feladatokkal foglalkozol? Mit élvezel a legjobban a munkádban? Mi szerinted a legnagyobb kihívás benne?
Épp tíz éve, már nyugdíjasként kerültem a Zsidó Levéltárba önkéntes munkatársként. Történt ugyanis, hogy helyet kerestem a közösségi térben annak a kortárs zsidó krónikának, amelyet évek óta készítettem, szabadidőmben, otthon. A feldolgozás szempontjait Komoróczy Géza professzor úrral alakítottuk ki a kilencvenes évek elején az MTA Judaisztikai Kutatócsoport keretében. Akkor még kiadványokban gondolkodtunk. A digitalizáció fejlődésével azonban ennek már nem sok értelme lett volna, a változtatásokat jobban követő-tűrő, interaktív megoldást kellett keresni. Tanár úr beleegyezett abba, hogy máshol keressek helyet az összeállításnak.
Toronyi Zsuzsannával régen ismertük egymást. A Rabbiképző Könyvtárában, a szemináriumban működő Yahalom Szabadegyetemen találkoztunk, melynek fiatal vezetői a zsidó tudományosság és művészetek iránt elkötelezett fiatalok: Schweitzer Gábor, Toronyi Zsuzsanna és Török Petra voltak. Zsuzsával találkoztunk az ELTE - MTA Judaisztikai Kutatócsoportban végzett munkák során is.
Elsőnek neki kínáltam fel a krónikát, s ő örömmel befogadta. Az anyag addig elkészült, 1992-től 2010-ig terjedő része felkerült a levéltár honlapjára, a többi év anyaga azóta is otthon készül tovább - a Covid idején is.
Egyfajta tükör ez a zsidó kulturális életről, tudományról, könyvkiadásról, fontos vitákról, történésekről a jelenkor és az utókor számára. Élvezem az anyaggyűjtést ma is, noha jóval nehezebb, mint korábban volt. Sok a zsidó vonatkozású esemény, ezek egy részéről az azóta örvendetesen megszaporodott zsidó média jobbára beszámol, de kihívást jelent kiszűrni a megörökítésre érdemeseket, megtalálni azokat, amelyek a sajtó figyelmét elkerülték. Ez tehát az otthoni munkám továbbra is.
Hogyan kezdődött az itteni munkád, mivel indítottad?
A Zsidó Levéltárba kerülve először a mintegy ötezer kötetnyi könyv katalogizálását csináltam meg – visszatalálva eredeti, könyvtárosi foglalkozásomhoz. Soha nem lettem volna pályaelhagyó, ha ebből meg lehetett volna élni. De bármivel is foglalkoztam később, a háttérben mindig volt egy könyvtáram, aminek szabadidőmben gondját viseltem. Ilyen lett a Rabbiképző Könyvtára is, melynek rekonstrukcióját a nyolcvanas évek végén indítottuk el. A Soros Alapítvány és a később Fotex-alapító Várszegi Gábor támogatása tette lehetővé, hogy a negyven éves port, a negyven év után is meglévő belövési nyomokat eltávolítsuk a könyvtárból: hogy megkezdődhessen a rekonstrukció, és újra rendszeresen működjön a könyvtár. Hazahoztuk az Eichmann kommandó által Prágáig cipelt, a Szeminárium könyvtárából elrabolt mintegy háromezer kötetnyi könyvtári állományrészt. Sohasem fogom elfelejteni a pillanatot, amikor a könyvekkel megrakott kamion negyven év után végre hazaindult Prágából Budapestre. Habent sua fata libelli. Hazajöttek.
A Zsidó Levéltárban célszerű volt olyan feladatokat találni számomra, amelyeket önállóan, mások közreműködése nélkül végezhetek, tetszés szerinti, rugalmas időkeretben, nem zavarva mások munkáját.
A második nagy munkám a Levéltárban a Dohány utcai zsinagóga ülésrendjének adatrögzítése volt. Munka közben plasztikusan kirajzolódott előttem Pest-Buda korabeli zsidó társadalmának szerkezete. Bárki szociológus-, történész-, judaista-, irodalomtörténész stb. számára nagyszerű kutatási, szakdolgozati téma! Sajnálom, hogy amikor magam írtam szociológia szakosként szakdolgozatomat 1985-ben, nem volt tudomásom a Dohány utcai zsinagóga építésének körülményeiről. Az ülések értékesítéséből finanszírozták ugyanis az építés költségeit, egy-egy frekventált üléshely értéke akár egy házéval is felért. Bizony ezt a témát választottam volna, bár a zsidó identitások szépirodalmi ábrázolása sem volt rossz téma, amiből végül is megírtam a dolgozatot.
Aztán úgy alakult, hogy a Levéltárba egyszerre sok irat, illetve hagyaték került. Szinte mind rendezetlenül, átválogatás nélkül. Ezek között olyan hatalmas anyagok is voltak, mint Schweitzer József professzor úr hagyatéka, benne az Országos Rabbiképző és intézményeinek irat-, és könyvanyagának részleteivel. A könyvek a Rabbiképző Könyvtárába kerültek. Nagy mennyiségű irat és könyv volt Lazarovits Ernőé, a Mazsihisz külügyi vezetőjéé és Mose Moskovits rabbié is.
Hogyan kell nekikezdeni egy ilyen hatalmas munkának?
Mindhárom állomány átválogatása heteket vett igénybe, s a tulajdonképpeni feldolgozás csak azután kezdődhetett. A feldolgozási munka talán legnehezebb része ez az első fázis: el kell dönteni, mi az, ami maradhat, ami a Levéltár gyűjtőkörébe tartozik, és mi az, ami már nem.
A következő lépés az ismerkedés a megmaradt iratanyaggal, amikor az állomány rendezésének szempontjait kell kialakítani. Nagyon izgalmas, és sok hely kell hozzá. Iratkupacok iratkupacok hátán, por és látszólag rendetlenség, ameddig a szem ellát. Úgy tűnik, soha nem lesz vége. A külső szemlélő ilyenkor kifordul a látványlevéltár (látványraktár) ajtaján. Ráadásul minden munkanap után el kell pakolni az iratanyagot a feldolgozottságnak abban az állapotában, ahová eljutottunk éppen, mert a hely, amiből mindig kevés van, kell a többi munkatársnak is. Igen, a levéltáros és a könyvtáros jelentős, és sokszor piszkos anyagmozgatást végez munkája során. Nagyon kell szeretnie azt, amit csinál! Nekem ez a nagy játékom!
Amikor kialakult az iratanyag rendezési struktúrája, akkor lehet végre tételesen jegyzékelni, végre megtudjuk, mink is van egyáltalán.
Itt véget ér az én munkám. Azt eldönteni, hogy ebből mi nyilvános, mi nem, mit kell digitalizálni, miből készüljön kiadvány, kiállítás, album, kutatási téma, stb. – már nem az én kompetenciám. Ha valami különlegességet találok a feldolgozás során, arra persze felhívom a kollégáim figyelmét, teszek javaslatot is kiadványokra, kutatási témákra is például, de a kutatókkal, felhasználókkal való kapcsolattartás már nem fér bele az időmbe. És a tanulmány-, illetve cikkírás sem. Pedig hetente bukkannak fel új, megír/andó/ható témák, de azt gondolom, önkéntesként akkor vagyok a leghasznosabb, ha minél több iratot dolgozok fel. Tetemes a feltáratlan iratanyag, naponta lehetne bejárnom a levéltárba. De ebben nem csak a Covid akadályoz, hanem az életkorom is. Általában heti két napot dolgozom bent, ha nincs valami különösen fontos esemény, ami miatt gyakoribb megjelenés szükséges.
Úgy tudom, nagyon sok hagyaték megy át a kezeid között. Milyen érzés ezekkel foglalkozni? Mesélsz egyről, amit kiemelnél közülük?
Benoschofsky hagyaték
Eddig a már említetteken kívül feldolgoztam Benoschofsky Imre és Ilona hagyatékát. Számtalan beszéd és óravázlat maradt fenn mindkettőjüktől. Egyebek mellett a főrabbi úr tanítványainak dolgozatai között megvan Hochberger László későbbi főrabbié is 1950-ből. A Scheiber Sándor negyvenedik születésnapján elmondott tréfás köszöntő, valamint egy reverendakészítési számla is fennmaradt a hagyatékban. Megvan a leégett Öntőház utcai zsinagóga néhány 1934-1942 között keletkezett irata, egy, a rádióban elmondott beszéd a főnök, Soós Imre engedélyezési szignójával – a kor szellemének megfelelően! A Pápai Követség oltalomlevele mellett a Svéd Követség igazolása is fennmaradt 1944-45-ből. Benoschofsky Imrét a most eltávozott Schmelzer Herman Imre St. Galleni főrabbi temette 1971-ben. A hagyatékban olvasható ez a temetési beszéd is. Benoschofsky Ilona hagyatékában receptek és naplók is találhatók. Köztük egy Háztartási könyv 1946-ból és 1956-ból is. Pincenaplója 1956-ban íródott, mindegyik kordokumentum, kutatásra, esetleg kiadásra is érdemes lehet.
László Zsigmond hagyaték
Sándor László Los Angeles-i főkántor hagyatékában is van egy napló a rengeteg kotta, partitúra, szövegkönyv és hanglemez mellett. Az ORZSE diákjain kívül a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatói számára például biztosan kincsesbánya ez a hagyaték. Mint ahogy László Zsigmond zenetörténész, irodalomtörténészé, nyelvész, műfordítóé, a Goldmark Károly Zeneiskola egykori igazgatójáé is. Fennmaradt francia nyelvű levelezése eredetiben Romain Rollanddal, de sokakkal levelezett a hazai kortárs zenei és irodalmi életből. Így kerültek levelek a levéltár állományába Ránki Györgytől, Újfalussy Józseftől, Bárdos Lajostól, Illés Endrétől, Király Istvántól, Szabó Ferenctől, Szabolcsi Bencétől és Miklóstól, Szemere Samutól, Szöllősy Andrástól, Vujicsics Tihamértól, Vámos Tibortól, Waldapfel Imrétől. A korántsem teljes névsor alapján a magyar szakos hallgatókkal, illetve a Petőfi Irodalmi Múzeummal is bővül a potenciális érdeklődők köre.
Zsoldos hagyaték
Hát még ha Zsoldos Jenő irodalomtörténész hagyatékáról is szót ejtünk! Zsoldos a Zsidó Szemle szerkesztője, az IMIT igazgatósági tagja, a Libanon szerkesztője, a Zsidó lexikon szócikk írója is volt egyebek mellett. A hagyatékban számos szótörténeti és más lexikon szócikk elkészítéséhez készült gyűjtés anyaga megtalálható. Megvan levelezése is Újvári Péterrel, a Zsidó lexikon főszerkesztőjével. A Szeminárium Könyvtárát is vezette, mindenkivel kapcsolatban volt, aki a magyarországi könyvtárügyben akkor számított. Levelezett Fitz Józseffel, Kozocsa Sándorral is. Igazgatósági tagja volt a Zsidó Múzeumnak, 1944-ben az OMIKE kultúrtanácsának is. Ezeknek a tisztségeknek mind nyoma van a hagyatékban. Számos levél megmaradt tanítványaitól, s az akkori kortárs irodalom számos szereplőjétől. Szoros munkabarátság fűzte Scheiber Sándorhoz, több Scheiber kézirat is Zsoldos Jenő hagyatékából került elő. Egyik kedvencem Scheiber professzor Csokonai óravázlata, gyönyörű kézírásával.
Schultheisz hagyaték
Az egyik, mondjuk úgy, katartikus élményem a levéltárban a népes Schultheisz-család hagyatékának feldolgozása volt. Teljesen véletlenül, ebből a hagyatékból tudtam meg, hol volt a szülőfalumban, Biatorbágyon zsidó temető. A család egyik vészkorszakot túlélt tagja, Schultheisz Gáborné kezdeményezte a temető felszámolását. Fennmaradt az erről folytatott levelezés a Chevra Kadisával 1958-ból. A fellelt dokumentumok alapján megtaláltuk a szintén biatorbágyi gyökerű Bányai Viktóriával, a zsidó temetők nagyasszonyával a felszámolt biai temető sírjait a Kozma utcai temetőben. Úgy érzem, ez a lelet méltó honorárium az önkéntes munkámért.
A család másik nevezetes tagja, Schultheisz Miksa a zsámbéki zsidó temető felszámolását kezdeményezte ugyanekkor. Schultheisz Miksa a BHÉV igazgatóhelyettese volt 1932-től, műgyűjtő, a Budapesti Zsidó Hitközség munkatársa, 1950-től a Szimbolikus Nagypáholy tagja. Fennmaradt ketubája Spitzer Erzsébettel, valamint egy ruhaadomány igazolása a munkaszolgálatosoknak.
Schultheisz Miksa kislányáról, a tízéves korában agydaganatban meghalt Schultheisz Mariettáról a képzőművészetben és az irodalomban is megemlékeznek. Bokros Birman Dezső Schultheisz Baba portréja címmel készített fejszobrot, a kislány 1930-ban bekövetkezett halálára pedig Várnai Zseni írt verses búcsúztatót. Ez utóbbi gépiratban megvan a hagyatékban.
A mindössze tíz évet élt kislány, Schultheisz Baba iskolai füzetei, rajzgyakorlatai, lovaglólecke jegyei a Trattersaalba, a Park Szanatóriumban végzett vizsgálatai mind a hagyaték részei. Érdemes lenne részletesebben foglalkozni velük akár életmód kutatási szempontból is.
Az egész Schultheisz család a felső tízezer életmódját követte, kiterjedt kapcsolati hálóval. Miksa műgyűjtőként sok kortárs képzőművésszel levelezett, köztük Hincz Gyulával, Szobotka Imrével is. Fennmaradt irat szerint 130 Napóleon aranyat követelt vissza a soá után, amelyet nem kapott vissza a „megőrzésből”.
A család a Bajna-Esztergom-Zsámbék-Bia-Pest régióban élt, a hagyatékban elsőként Jakab 1827-es igazolása olvasható arról, hogy született esztergomi, nem bevándorló….
Schultheisz Emil orvos, egyetemi tanár, 1974-1984 között egészségügyi miniszter szintén tagja a családnak.
Silbiger hagyaték
Silbiger Bora levéltárunkba került hagyatéka láthatóan töredékes, kifosztottnak tűnik, bár így is tetemes mennyiségű. Főleg kiterjedt levelezését tartalmazza. A valószínűleg anyagi okok miatt be nem fejezett orvosi tanulmányai után felkapott grafológusként, jósnőként működött. A nálunk lévő anyagból vendégkönyve az érdekes, kapcsolatba került például József Attilával, a hatvanas években pedig André Kostolany-val is.
Volt bátorsága tőzsdei árfolyamok jóslásra is, levelezéséből sok munkával kihámozható, miként követte a szocializmus idején(!) nyugati tőzsdék árfolyamait, miként adott megbízásokat külföldre, tőzsdei ügyletekre, s a nyereséget hogyan realizálta itt, Budapesten az IKKÁ-n keresztül. Egykori gazdasági szakújságírói múltammal döbbenten sejtettem meg, milyen szerteágazó logisztikával építette fel magánzó életmódját. Akinek van kellő elszántsága a több száz levél, számtalan feljegyzés elolvasására, jó kis gazdaságtörténeti, és persze kultúrtörténeti dolgozatot készíthet Bora segítségével. Személyéről olvashat Szüts Miklós most megjelent „A Földön élni ünnepély” (78-81. p.) című könyvében, illetve Deák Kristóf Foglyok című filmjében is felbukkan a jósnő, Silbiger Bora.
Korábban Scheiber Sándor és Landeszman György is foglalkozott Silbiger Bora pácienseivel az irodalmi életből, Fedor Ágnes pedig Karola és kora címmel regényt írt róla.
Galambos hagyaték
Amennyire Silbiger Bora személye, gátlástalan machinációi nem az én világom, az első döbbenet után annyira megérintett Galambos Szilveszter sorsa.
Hagyatéka mintegy 15-20, megtermett fekete műanyagzsák formájában jelent meg a levéltár előterében – nem sok jót sejtetve. A feldolgozás során derült ki, hogy Galambos Szilveszter teljesen egyedül volt élete utolsó éveiben, mindenét a Mazsihiszre hagyta, és rajtam kívül senki nem látta ezt a hagyatékot. Nem válogatott ki senki semmit, nem semmisített meg semmit, ahogy jött, úgy zsákolták a be az iratanyagot, teljesen kiszolgáltatottá téve így az örökhagyót. Nagyon megrendítő élmény volt számomra az elmúlás megsejtése. Aztán haladva a feldolgozással olyan intim dolgokról szereztem tudomást, amiről nem szerettem volna, és az örökhagyón kívül senki másra nem tartoznak. Némi töprengés után az emberi méltóságra való figyelem mellett egész formás kis anyagot sikerült összerendezni a hagyatékból. Galambos Szilveszter mindenkit ismert a kortárs művészeti életből, sokakhoz írt személyre szóló verset, konferanszot, kabarét. Ezek közül a hagyatékkal soknak a kézirata a levéltárunkba került. A könnyű műfaj, a humor koronázatlan királya volt. Ajánlom az SZFE hallgatóinak – ha majd… De voltak zsidó tárgyú írásai is.
Az eddigiekben több, akár kiadásra alkalmas naplóról esett szó, mindet nők írták. Akár egy női antológia anyagai is lehetnének. Még egy érdekes, bár tragikus sorsú nőalakot emelnék ki a hagyatékokból. Mose Moskovits lányáról, a 24 éves korában szerelmi bánatból öngyilkos Michelle Moskovitsről (1960-1984) van szó. A fotóművészként indult fiatal nő életéről sokat elárulnak a hagyatékban maradt iratai, fotói, írásai, levelei. Filmforgatókönyv írók, rádiójáték szerzők, figyelem!
Milyen olvasmányt / filmet / tanulmányt ajánlanál, ami segít kikapcsolódni? Találkoztál már a mostani helyzetre reagáló, érvényes, érdekes műalkotással? Van olyan szöveg, kép, film, zenemű, amelyet most különösen aktuálisnak érzel?
Oláh Kata Zuniverzum – Jelenetek egy szerelemből című kisjátékfilmje éppen a pandémia teremtette élethelyzetekről szól - mindenkinek ajánlom. A kisfilm családi vállalkozásban készült. Az alkotók több generációs filmes családban élnek és alkotnak. A generáció alapítója Oláh Gábor törte meg a makacs elhallgatást a budapesti soáról a harmincadik évfordulón, 1974-ben. Az ekkor forgatott Gettó című filmjének forgatási körülményeiről a Ne nézz a harmonikásra című novelláskötetében, illetve a Holmi 2014/ szeptemberi számában olvashatunk Időkereskedő címmel. A családtörténet részleteit a Beágyazott emlékeink című filmben dolgozta fel Oláh Kata és testvére, Oláh Judit. Oláh Judit filmrendező, Kata testvére Visszatérés Epipóba című új dokumentumfilmje szerepelt az idei Verzió dokumentumfilm fesztiválon is.
Könyvajánlataim között az első Oláh Gábor új, 100 fotót és 100 prózát tartalmazó izgalmas könyve, amely a héten jelenik meg az Ab Ovo kiadónál Az álomlehallgató címmel. Olvasására ajánlom továbbá Kolosi Tamás könyves, szociológus Polgárnak lenni című önéletrajzi beszélgetését Ferenczi Borbálával.
Závada Pál Budaörs könyve, a Wanderer című, a svábok megtelepedéséről, majd kitelepítéséről szól bőséges fotóanyaggal. Mintegy mellesleg az is kiderül, miért nem éltek ott zsidók sohasem.
Szüts Miklós festőművész „A Földön élni ünnepély” című önéletrajzát már félig elolvastam. A Magyar-zsidó identitásminták címmel megjelent kötetet nem olvastam még, de a Marczali Henrik Kutatócsoport által tavaly november 18-án rendezett konferencián ott voltam. Szívből ajánlom.
Zene? Ligeti György – Mundruczó Kornél Evolúció című produkcióját ajánlom.
Mi a kedvenc tárgyad/dokumentumod/alkotásod a gyűjteményből és miért pont az?
A Sorost gyalázó 2017-es plakáttépő tüntetésről én voltam az, aki a tépést elhoztam, és a Levéltárnak adományoztam: Soros nevess! Az első plakáttépő, aki felkaptatott a létrán, Kovács M. Mária volt. Emlékéből fakadjon áldás!
Mik a terveid arra az időre, amikor minden megnyit újra, elmúlik a vírusveszély? Hová mennél először? Milyen feladatok várnak rád a levéltárban?
Próbálok minél több kulturális eseményre eljutni. Ezek hiányát viseltem a legnehezebben. A neten ugyan jócskán kibővült a kínálat, de az nem pótolja az együttes élményt. Életemben kevés helyen jártam, van mit bepótolnom. Amint újra lehet, utazni szeretnék Sajó Tamással Rómába, Firenzébe, Szicíliába.
Zalai-Dér hagyaték
A levéltárban izgalmas feladatok várnak. A Zalai-Dér hagyaték már a Covid alatt került a levéltárba. Mennyisége alapján könnyű, gyors feladatnak ígérkezett, ezért hozzáfogtam a feldolgozásához – megszakítva a Rabbiképző óriási iratanyagának feltárását. Hát nem könnyű préda a Zalai-Dér hagyaték, nagyon tömör, nagyon érdekes és gazdag anyag. Több generáción átívelő hagyaték. Hatalmas levelezés van az első világháború idejéből, s a másik háborúból, az ukrajnai munkaszolgálatból is. A levelezőlapok száma több száz is lehet. Több női napló is van a hagyatékban. Az egyik Dér Marianna festőművészé, a másik talán Dér Vera szobrászé. Eredetinek tűnő Dér Mariann rajzok is vannak, sok régi fotón kellene megfejteni, ki kicsoda a kiterjedt és befolyásos családban… Szerintem nem kizárt, hogy kiadványt és kiállítást is kellene készíteni a hagyatékból. Esetleg hangjátékot. Surányi András-Kőszegi Edit páros Anonim napló a pokolból című kétrészes rádiójátéka most ment a Klubrádióban. Ilyenekhez nekünk is van anyagunk bőven.
Ha elkészültem a Zalai-Dér hagyaték jegyzékelésével, ismét visszatérek a Rabbiképző irataihoz. Olyan iratokat mennek át a kezemen például, amelyeken a rabbi (és egyéb) vizsgákat Hoffer Ármin, Büchler Sándor, Kiss Arnold, Goldziher Ignác, Bacher Vilmos, Bánóczi József, Venetianer Lajos értékelték - hogy csak a legnagyobbakat említsem. Ahol Pintér Jenő az érettségi elnök, Hevesi Simon kéri a könyvtári nyitva tartás meghosszabbítását, Freund József és neje pedig aláírja a Rabbiképző alapításának okiratát.
