A kibuc (héberül: קִבּוּץ / קיבוץ, lit. 'gyülekezés, csoportosulás'; többes szám: kibucim קִבּוּצִים / קיבוצים) „egy mezőgazdasági termelőközösség Izraelben” olvashatjuk a Magyar Etimológiai Szótárban. Azonban a kibuc ennél sokkal többet jelent, mind szimbólumként, mind eredeti eszmei értelmében.

A kibucok utópisztikus közösségekként indultak, a szocializmus és a cionizmus szellemi ötvözetéből formálódtak. Az első kibucnyikok azt remélték, hogy többek lesznek, mint földművesek. Egy olyan alternatívát jelentett számukra, mely gyökeresen más volt az akkoriban megszokott társadalom modelljétől, hiszen egy közösségileg szorosabb együttműködésen alapuló életvitel kialakítását igényelte. A határvidékek lakói egy új típusú társadalom létrehozására törekedtek, ahol mindenki egyenlő és kizsákmányolástól mentes életet élhetne. Az első kibuc, amelyet 1910-ben alapítottak, a Degania volt. Az első Alija bevándorlói nagyrészt vallásosak, míg az őket követő második Alija bevándorlói viszont már főként világi életvitelt folytatók voltak. A zsidó munkamorál így felváltotta a vallási gyakorlatot. Mára a mezőgazdaság mellett a modern társadalmakhoz hasonlóan más gazdasági ágak, köztük ipari üzemek és high-tech vállalkozások is megjelentek. Az egyenlőség elvét egészen az 1970-es évekig rendkívül komolyan vették. Az elmúlt évtizedekben egyes kibucokat privatizáltak, és változtattak a közösségi életmódon. Bár politikai befolyásuk az 1970-es évek óta csökkenőben van, a mezőgazdasági termelésben még mindig nagy arányban vesznek részt. Egyik legnagyobb kihívás ma a kibucok előtt a modern technológia használata és, hogy azt mennyire engedik be és hasznosítják a kibuc életében.

A Múzeum gyűjteményében számos könyv, szórólap, brossúra szól a cionizmus ideológiájáról, a kibbucok életéről és eszmei hátteréről, az e heti hírlevélhez az egyik ilyen könyvet választottuk ki. Náchum Benari cionista gondolkodó 1912-ben alijázott, és fontos embere volt az 1920-ban alapított Histadrut-nak, az izraeli dolgozók szakszervezetének. Egyik fő célja az volt, hogy minél többekkel megismertesse a kibucok és a cionizmus gondolatait és gyakorlatait. Számos könyvet írt a témában, továbbá szerkesztői és fordítói munkássága is jelentős. Ez a könyv betekintést enged a magyar olvasók számára is egy kibuc működésébe.

A könyv végén található a gederai "Sáár Hanegev" kibuc alaprajza, amely jól reprezentálja azt, hogy egy kibuc minden aspektusát lefedi a közösségi életnek. Elsődlegesen a létfenntartás, a hétköznapi higiénia, illetve az önfenntartó életmódhoz elengedhetetlen épületek, például az istálló, csürrel, továbbá az étkeztetés különböző terei: sütöde, gyerekkonyha és élelmiszerraktárat láthatjuk a térkép magyarázataként mellékelt listán. A mindennapos munkát igénylő önfenntartás mellett a   szabadidő és kikapcsolódás tereinek is jut hely egy kibucban az olvasás és zeneterem jóvoltából. Az elrendezés alapján láthatjuk, hogy egy szorosan szerveződő, kifejezetten az ott élők közösségi erőfeszítéseire épülő, önfenntartó közösség a kibuc.

Sefajim egy Tel-Avivtól északra elhelyezkedő tenger közeli kibuc. Az innen származó haggadának a modern grafikai megoldásain túl az ad külön jelentőséget, hogy a kibuc neve egy Jesájá próféta (41:18) idézetre utal: „Kopasz hegyeken folyókat nyitok és a rónák közepén forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásaivá.” Ami azt a hősies munkát jelképezi, amivel az izraeli nép a kietlen pusztából virágzó kerteket, zöldellő mezőket létesített.

A Sefajim kibuc haggadája →​

Király Mátyás kollégánk egy levéltári dobozban talált ismeretlen hagyaték történetét dolgozta fel. A naplótöredékekből és családi fényképekből álló archívum mellé történet és név került Mátyás alapos és aprólékos munkájának köszönhetően. A Berner család történetét alább olvashatják blogposztunkban:

Vadász Éva, Izraelben élő újságíró, Az izraelinfo.com szerzője, az Új Kelet újság főszerkesztője, interjút adott Vári Györgynek a múzeum munkatársának arról, hogyan élik meg civilként a mostani háborút Izraelben, és arra is kitért, hogy mik egy újságíró kötelességei és feladatai egy ilyen helyzetben.

Mi a feladata ilyenkor egy magyarul és magyaroknak író izraeli újságírónak és milyen lehetőségei vannak?

Az izraeli magyar nyelvű sajtó feladata kettős. A magyarul olvasó izraelieket és a magyarországi Izrael iránt érdeklődőket tájékoztatja és ez a két közönség a hasonlóságában különbözik. Mindkét sajtóorgánum (a nyomtatott Új Kelet újság és az internetes Izraelinfo honlap), melyekben önkénteskedem, próbál egyensúlyt tartani politikai vonalon és független szempontokból törekszik bemutatni Izraelt. Ez sokban a szerzők nézőpontjától függ, akiket sokszor most a háború kapcsán a magyarországi sajtók mint helyieket szólaltatnak meg.

Próbálunk nyilvános kommunikációt folytatni Izraelért, bármennyire is kritizáljuk választott hazánkat. A legfontosabb a magyar nyelvű izraeli újságírásban talán az most, hogy folyamatosan törekszünk informálni az olvasóinkat azokról a dolgokról, amiket Izrael próbál tenni azért, hogy megvédje a civilek életét, hogy minél kevesebb legyen a civil lakosság kára.

 A lehetőségeink korlátozottak, nem vagyunk jelen a közösségi média minden platformján. Új haszbarát nem folytatunk a Hamasz propagandával szemben arról például, hogy október 7-én a Hamasz terroristái és gázai civilek együtt mészároltak le, brutálisan csonkítottak és erőszakoltak meg embereket Izraelben és ezeket a bűnöket nem az izraeliek Gázában követték el. Ez hiány, az új hírforrásokban, például a TikTokon is jelen kéne lennünk.

Mindeközben igyekszünk figyelni az olvasók lelkére és magazin cikkeink és posztjaink jórésze ösztönző a háborús hírek mellett. A hetekben író-olvasó találkozóra készülünk Izraelben, mert fontosnak tartjuk, hogy megosszuk egymással a gondolatainkat, és teret adjunk a bármilyen nyelven felfoghatatlan történelmi fejlemények megfogalmazásának magyarul is.

Mi volt az, amit csak azok tudnak a háborúról, akik ott élnek, mit volt érdemes elmesélni, mit lenne érdemes elmesélni? 

A félelmetesen megsokszorozódott Izrael-ellenes posztokra és az ellenséges valóságból érkező hozzászólásokra gyakran csak úgy reagálnak az itt élők: Gyere el Izraelbe és tapasztald meg magad! Mindenesetre, alacsonyan szállnak a rakéták és ugyan mindegyik kiiktató rendszer jól működik, a repeszek földet érése kiszámíthatatlan, jobb félni, mint megijedni alapon más a napi rutin, mint az utóbbi évek hadműveletei alatt, de az "Izrael anyaoroszlán" kép lassan, de biztosan visszaépülni látszik.

Mit lehetett tenni önmagadért és másokért a háború első heteiben? 

A hirtelen vendégmunkások nélkül maradt mezőgazdaság, az evakuáltak és a katonák ellátása talán a legfontosabb területek, ahol azonnali önkéntes összefogásra volt és még mindig van szükség. Október 7-ig thaiföldi munkások dolgoztak a mezőgazdaságban, akik közül sokan elhagyták az országot a háború kezdete óta. Az ő munkájukat látjuk el most mi, nagyrészt irodai dolgozók, akik kaptunk pár „szabadnapot a közösségért”. Eilat lakossága megduplázódott, Tel-Avivban, a Holt-tengernél és más városokban is többezer evakuált lakik szállodákban, akiknek kell ruha, iskola, szabadidős foglalkozás, lelki támogatás. Mindezt a helyi lakosok önkéntesei biztosítják. Nagyjából 360.000 tartalékos szolgálatos katonát hívott be a hadsereg a háború kirobbanása óta, akiket szintén el kell látni étellel és felszereléssel. A cicesz fonás például egy közkedvelt foglalkozás most a segíteni kívánók körében. Nagy szükség is van rá, mert ezekben a vészterhes időkben a ciceszt a felszereléssel együtt felveszik és nem félreteszik a katonák, amikor megkapják.

Állandóan éberségben, készenlétben vagyunk, a stressz, amit átélünk, nem enged lazítani. Ez az állapot, tudjuk, nem egészséges, sőt hosszabb időtávon még komolyabb károkat is képes okozni. Nem akarunk vakká és süketté válni, de szeretnénk, ha ez a magas feszültségszint lejjebb csavarható lenne. A napokban jelenik meg Földvári Castel Anna pszichológus, pszichoterapeuta tanácsai alapján egy csokor módszer az Izraelinfón, amelyeket érdemes megtanulni, hogy bármikor alkalmazhatóak legyenek stresszoldásra.

Harcolnak Gázában tudomásod szerint magyar olék? Állomásoznak magyar bevándorlók északon? 

Igen. Büszkék vagyunk a magyar származású, a magyar ajkú és a bármilyen módon magukat magyarnak valló katonáinkra. Csodálatos ajándékokat, adományokat és leveleket kapnak Magyarországról pár zsidó szervezet összefogása jóvoltából. Szó van róla, ha vége lesz a háborúnak, nagy pingpong meccsel ünneplünk majd.

2009. augusztus 24 –  2009. szeptember 13

Robert Capa világhírű magyar származású fotóriporter a világ számos pontján készített meghatározó fotósorozatokat. 1948-50-ben Izraelben járt, az itt készült fotói pedig a zsidó állam megszületésének mítoszát és mindennapjait mutatják be. A képek a bevándorlók megérkezése, és az első arab-izraeli háború mellett bepillantást enged a kibucok világába is.

Az Izraeli Nemzeti Könyvtár cikksorozatot indított a határmenti kibucokat ért támadások nyomán. Cikkeikben kreatív, bátor és úttörő kibuclakók történetét mutatják be. A sorozat legutóbbi darabját ajánljuk olvasóink figyelmébe, amely a Yad Mordechai kibuc gyermekeinek történetét dolgozza fel.

Az angol nyelvű cikket ide kattintva olvashatják.

"Gyermekek a kibuc első éveiben." - A képet a fenti cikkből emeltük ki.

Mi történt a zsidó állam eszméjével és valóságával?
Milyen áramlatok támogatják és támadják Izraelt?
Van-e a Hamasznak nyugati akadémiai támogatottsága?

A Goldziher Intézet meghívja Önöket kerekasztal-beszélgetésére, mely 2023. november 30-án 17 órakor lesz a Goldmark-teremben.

A beszélgetés résztevői:
BALÁZS Gábor eszmetörténész, az ORZSE egyetemi docense és általánosrektor-helyettese
BERKOVITS Balázs szociológus, a Tel Aviv-i Egyetem (Stephen Roth Institute) kutatója
SCHÖNBERGER Ádám zsidó közösségi vezető, a MAROM cionista ifjúsági egyesület elnöke, a Bánki-tó fesztivál és az Auróra szervezője
ZIMA András történész, tanár, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója

Aki moderál: NOVÁK Attila történész, a Goldziher Intézet munkatársa.

Mindenkit szeretettel várunk!
Bejárat a Wesselényi utca 7. felől.
Kapunyitás: 16:45