A Zsidó Múzeum Magazinja #187 Bor A zsidóság számos szálon kapcsolható a szőlőhöz és a borhoz. Egy vélemény szerint a Tudás Fája valójában egy szőlőtő volt. Ennek megfelelően Ádám és Éva szőlő (vagy talán bor) fogyasztásával hozta a világra a halált. Emellett a szőlő az egyetlen gyümölcs, amelyből rituálisan alkalmas bor nyerhető, ezért a judaizmus különös tisztelettel bánik a szőlő gyümölcsével. Magyarországon, ahol a szőlőtermesztésnek, a bor készítésnek igen nagy hagyományai vannak, a kóser bor előállítására különösen nagy volt a kereslet. Az e heti hírlevélhez a múzeumi gyűjtemény borral kapcsolatos anyagaiból válogattunk. »L'chaim« - "Az életre..." Verpeléti kóser borászat számlája → ​ A képen látható szállítólevél és a pecséttel ellátott héber szöveg egy feloszlott közösség és egy már megszűnt borászat emlékét őrzi. A verpeléti zsidóság, minthogy a környező hitközségek számos tagjai is, az egri borvidék gazdaságilag meghatározó szereplői voltak. A holokauszt alatt a vidéki hitközségekkel együtt a verpeléti zsidó lakosság is szinte teljesen megsemmisült. Mindössze tizenegy túlélő tért vissza, azonban a verpeléti kóser bor nem tűnt el és egészen a rendszerváltozásig ellátta az ország hitközségeit. Már korábban is méltán elismert volt a vidéken készülő kóser bor, különösen az olaszrizling. A helyi borászat a hazai ortodox hitközséget minden alkalomra ellátta a saját terméséből. A képen az akkor még működő nagy múltú, de csekély számú bonyhádi hitközség kóser bor rendelésének számláját, és az ahhoz csatolt a bor kóserságát bizonyító levelet láthatjuk. Az igazolást kiadó Sharga Faivel Segal Schwartz budapesti ortodox rabbi volt. Ez a szállítmány 1954. március közepén érkezhetett meg, az ebben az éven április 17.-ére eső széder estére, Pesach ünnepére. Ezen dokumentum őrzi az akkoriban már utolsó éveiben járó bonyhádi közösség emlékét. Alig két évvel később az 1956-os események bizonytalanságainak következményeként a közösség tagjai a kilátástalanság és félelem időszakában szétszóródtak. A hét műtárgya: Kóserságot igazoló pecsét Budapesti Izraelita Hitközség kósersági pecsétnyomója, 1973 → ​ A kóser termékekre vonatkozólag számos szigorú szabályt kell betartani. Ezen szabályokat Mózes III. könyvéből olvashatjuk, és a judaizmus innen eredezteti a bor kóser mivoltát. A bor kósersága két szigorú dologban áll. Az egyik, hogy a készítés minden egyes szakaszát szombat tartó vallásos zsidóknak kell ellenőriznie, a másik kitétel, pedig a bárminemű állati adalék tiltása, tehát ha valaki teljesen állati bort szeretne fogyasztani, a kóser bor teljes egészében megfelelő számára ellentétben a nem kóser borokkal. A koser bor külön jelzést, úgynevezett hechser azaz az ellenőrzést végző rabbi, a termék koserságát igazoló pecsétjével lát el. A Szentírásban első alkalommal Noé történetéből olvashatunk a borról: És Noách kezdte, a földműves, hogy szőlőt ültetett. És ivott a borból és megrészegedett… ( 1Mózes 9:20-21.)” A judaizmusban a bor meghatározó a liturgikus élet valamennyi területén. Shabbat alkalmával kiddust mondunk a borra, Pészah első estéjén a széder estén négy pohár bor játszik szerepet a szertartásban. A kép forrása: Fortepan * Hehser, hechser: olyan bizonyítvány, amelyet rendszerint egy nagy tekintélyű rabbi állít ki annak igazolására, hogy bizonyos étel vagy ital a rituális követelményeknek megfelel. Az ételek csomagolásán ezt a megfelelő pecsét jelzi. A magányos kiddus - Imakönyv az állandó kiállításunkból Szombati szertartáskönyv → ​ Egy teljesen egyszerű ábrázolású Kiddus a péntek esti vacsoránál című illusztrációt emelnék ki egy Szombati szertartáskönyvből, melyet Mose Léb ben Wolf készített, aki a morvaországi Třebíčben élt író-illuminátor volt a 18. században. A serleget tartó férfi egy asztalnál ül, feje felett a korban szokásos sabbati lámpást láthatjuk. Bár a kiddus, a borra mondandó áldás általában nem magányos tevékenység, még sincs társasága az áldást mondónak. Vagy épp azért nincs az asztalon étel sem, mert az illusztráció azt az előírást szimbolizálja, hogy addig nem lehet enni és inni a sabbati vacsorából, amíg el nem mondtuk az áldást? A könyv többi rajzán mindenhol több személyt látunk, ezért is furcsa – főleg, ha a judaizmus gyakorlatában oly fontos „összetevőre”, a közösségre gondolunk – e magányosnak tűnő tevékenység. (Bár nincs tiltva, hogy egyedül mondjuk az áldást.) Szombati szertartáskönyv → ​​ „Ráva mondta, és egyesek szerint rabbi Jehosua ben Lévi volt az, aki azt mondta: Még annak is el kell mondania a szakaszt, aki sábát este egyedül imádkozik: "És elkészült [vájkhullu] az ég és a föld " (1Mózes 2:1-3), ahogy Ráv Hamnuna mondta: Aki sábát este imádkozik, és elmondja a vaykhullu szakaszát, annak a vers olyan hitelt tulajdonít, mintha a Szenttel, Áldott legyen Ő, társsá vált volna a Teremtés aktusában. Ahogyan az áll: "És az ég és a föld elkészült [vaykhullu]". Ne úgy olvassuk, hogy: Befejeződtek [vaykhullu]; inkább így: Végeztek [vaykhallu]. Úgy tekintik, mintha a Szent, Áldott legyen Ő, és az egyén, aki ezt mondja, társak lettek volna, és együtt fejezték be a munkát.” (Sábát 119b:2, Talmud) Ha ebből indulunk ki, akkor máris nincs egyedül a férfi, aki így társa lett az Örökkévalónak a világ megalkotásában. Körbeértünk: ahogy a hagyomány tartja, az Örökkévaló nem teljesen fejezte be a világot a teremtéskor, hogy mi a társává válhassunk annak tökéletesítésében. Áldás a borra: A borra mondandó áldás imakönyvben → ​ Az ünnepek bejövetele előtt legalább két gyertyát gyújtunk, melyeknek az asztalon kell lenniük, amikor a vacsora előtt elhangzik a kiddus, a jeles napot megszentelő szöveg. A megszentelést egy serleg borra mondott áldással teljesítjük. A kiddust állva kell elmondani, miközben az asztalra helyezett gyertyákat kell néznünk, majd ülve fogyasztunk a borból. [Báruh átá Ádonáj Elohénu meleh háolám, boré pri hágefen] Kitekintő: Museum of Fine Arts, Boston Egy hete, hanuka első napján a bostoni művészeti múzeumban zsidó szertartási tárgyakat bemutató állandó galéria nyílt. A kiállításban látható közel 30 tárgy többsége új szerzemény, és most először látható. A tárlatban sokféle tárgy látható: ötvösművek, textíliák, festmények, bútorok és papírmunkák. A bemutatott tárgyak között szerepel galíciai, kalkuttai, bagdadi tárgy is, és számos kortárs amerikai tárgy is. A tárgyak ezen a linken ​ elérhetőek. Címlapképünk: kalácstakaró Kalácstakaró Kistelekről kaláccsal és borral, szőlőfürtökkel → ​ ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌